A "Mákos Csirke" formáció eredetileg a Dunántúli Református Kántorképző 2007-es
ki-mit-tudjára állt össze.
Néhány közismert és egy átköltött dallal, valamint egy humoros(nak szánt)
beénekléssel léptünk fel.
Azóta minden évben van egy "fiúszoba" műsor. Kezdetben minden évben új névvel (pl. "a Kántor Kan-tár
Orális Orgonái"),
majd állandósult ("márkanevesült") a Mákos Csirke. Igyekszünk minden új/régi fiút
bevonni az éppen aktuális projektbe.
2014-ig dalokat írtunk át, 2011-től videókat (is) készítünk - na nem valami magas színvonalon,
csak
amennyi belefér két gyakorló közti pihenőidőbe.
Időnként egyéb performanszokat is megejtünk.
(Ez az ártalmatlannak szánt dal indította az egész lavinát.)
/Ha itt lennél velem/
1.
Én ehetnék, de nem akarok,
pedig mákos csirke van az asztalon
A fiúk szobája csupa kacat,
te is eldobnád az agyad.
2.
A mesénknek vége, de folytatom:
a szobánk közepén ruhahalom.
A harmónium a sarokban áll,
pókok lakhelye már.
3.
A kántorképzőben a napjaink
Olyan zsúfoltan telnek el:
beledöglesz, mire lefekszel
és újra kelhetsz fel.
Refr.
Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem
én nem tudnék zenélni, mert fogod a két kezem...
4.
A zenénknek vége, de folytatom,
Hiszen Karib-tengeri a hangulatom / ^_^ /
Zubog a szinti és szól a gitár
Az éjszakákon át.
5.
Itt jönne az új versszak
csak várjuk még az ihletet
Ma még megírjuk, ezt elhiheted,
de elfogyott a rím.
Refr.
Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem
én nem tudnék zenélni, mert fogod a két kezem...
Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem
én azt kérném tetőled, hogy engedd végre el... ERESZD EL!!!
(Kétszer kellett eljátszanunk egymás után, mert az első alatt annyira visítottak, hogy a feléről lemaradtak. A felvételen a második előadás hallható.)
/Európa/
Kóruskottát fúj a szél
A kántorképző többé nem zenél
A gondnok éjjel végre nyugodtan hál,
Senki nem zavarja már.
(Csak mi még egy kicsit)
Jobban jársz ha enni kérsz
A menzától túl sok jót nem remélsz.
Történjen veled bármi, sose feledd el,
Hogy V-VI között kettőzünk tercet.
Ezért kérlek, jegyezd meg jól:
Sosem vezetünk kvintpárhuzamot,
Nagyon kérlek, jól jegyezd meg:
IV szext után V jön, meg I !!!
/House of the rising sun/
Egy kis szobában összeggyűlt
Pár bátor kisdiák,
S visítva éneklem dalom,
És kántor ének száll.
/Európa/
Refr:
Ezért kérlek, jegyezd meg jól:
A tenor nem szólam, hanem állapot!
Rajongj körbe, mosolyogj ránk,
Virítson arcod, te kántorvizsgááás!!
/Mindenki Bogira néz ^^/
Kuzsner Péter ránk áhít
at - eremben, hol mindenki nagyon víg.
Zoli, az összhangzattannnttanár,
A D 2-ben miránk vár.
Eszti néni a hősszoprán,
Szopránhangok képződnek az ajakán.
Attila veezeti aa tenóórokat,
És itt nem jött ki a prozódia.
Ref.:
Szabó kettő, plusz két Csaba,
Mégis hárman vannak, milyen fura...
Margó néni, Koós Anita – ők is itt vannak
A refrénben.
Nagyon kérlek, nevezd meg őt,
Aki még nem volt, a tanárnőt.
Maja néni, a fővezér,
Rajtunk tartja védő tekintetét.
/Katyusa/
Eltolták a szólamok a hangot
Hullik már _ a Zoli haja.
Kántorvizsgás, kösd fel a gatyádat,
Jobb kezednél alszik már az alt!
Láj láj lá lálá lálálálá láj la
- láj la láj lala lálálala!
/Homokóra/
Ülök a teremben búsan, egyedül,
És a korálkönyvre bámulok.
Gyakorolnom kéne, nem megy most nekem,
Ezért inkább gitárhoz nyúlok.
Szeretném a hangközöket kitisztítani,
Szeretném a hangzatokat megfordítani,
De a Csaba bácsi gonoszul nevet:
„Takarodjál aludni, gyerek!”
(Ez egy kicsit kaotikusra sikerült, az elején soronként más az ének.)
/Honfoglalás, Boldog születésnapot/
Egy éve volt, mikor itt voltunk
És most megint egy évvel öregebb lettél és bölcsebb is talán!
"Szent ég" - ez a szó vihar, s szelet ígér...
/67-es út, 2 forintos dal/
A karvezen hogyha én jövök,
esik az eső és mennydörög.
Az AB karvezen mindig süt a nap.
/Petróleum lámpa/
Díszes Bach-korál és itt áll az orgonán,
Ki lesz az az ügyes, aki ezt most hamar gyorsan lejátssza?
Zsoltáréneket, beharkát, dicséretet,
mindegy, úgyse gyakoroljuk már ma!
Harmónium óra,
Járj el gyakorlóra!
Az óránk már lejárt, látogassuk a menzát...!
/Legyetek jók, ha tudtok/
Ugye tényleg nem fog fájni, ha majd egyszer ott eszek?
Talán jobban fogom élvezni az otthoni étkeket.
Az az egy fontos, egyetek jót most
Már nincsen gyomrom a menzához.
Egyetek jót, ha tudtok: a hűtőből bármit.
/Gyöngyhajú lány/
A WC egy nap úgy megáradt,
eldugult és jön föl a lé.
Kéne egy ember ebben a bajban,
mert elmondhatjuk, hogy nyakig vagyunk..
A karvezen hogyha én jövök,
esik az eső és mennydörög.
Az AB karvezen mindig süt a nap.
"Mert jobb egy nap - egy nap" - hejhó, hejhó, kántornak lenni jó!
/Knockin' on heavens door/
Húúú!
Ez már több, mint nagyszerű,
a fán néhány tollcsomó ül.
Szemük felcsillan sárgán,
baglyot nézünk, ő meg ránk. Húúúúú!
A bagoly azt mondja, hogy "hú". x4
/Zene nélkül mit érek én?/
Kántorképző Kuzsi nélkül mondd, mit ér?
Az áhitat Kuzsi nélkül mondd, mit ér?
A tenórok Kuzsi nélkül, gyakorlónk a Kuzsi nélkül
mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér?
(Egy) Harmónium Csaba nélkül mondd, mit ér?
AB csoport La-la nélkül mondd, mit ér?
Zenetöri Anett nélkül, Attila a hunok nélkül
mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér?
Elméleten mit írok én?
Zoli holnap mit kérhet még?
A vizsgánkon mit mondunk majd?
Miért nem megy jól az anyag?
Minden héten vizsgaláz van. Ó, miért?
Szombatonként beszámoló. Ó, miért?
Nem készül belőle CD, és nem készül fel az AB,
mondd, mondd, mondd, ó, miért?
A MÜPA légkondi nélkül mondd, mit ér?
Arany János Toldi nélkül mondd, mit ér?
Foltmanó a foltok nélkül, életünk szenvedés nélkül
mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér?
A blattolás kotta nélkül mondd, mit ér?
WC WC-papír nélkül mondd, mit ér?
Az orgona sípok nélkül, teáskancsó tea nélkül
mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér?
Kántorképzőt szeretem én,
jövőre is eljövök én.
Ki-mit-tudon szerepelnék,
vicces dalt is énekelnék.
Kéményseprőnek elmennék,
de a gázbojleren nincsen kémény!
"Ha feltekered maxra, letöröm a kezedet!"
/16 tonna/
A kóruspróba az gyönyörűszép,
ahogy a sok szólam mind egyre belép
Angol vagy német, bármilyen nyelv,
a Zoli elégedett lesz a kiejtésemSMELL!
/8 óra munka/
A kórusnak vége, irány a bárhol
a kottáktól minél inkább távol.
Az Attila még a csapat után szól:
"Tízkor lámpa le, és ágyba takarodó!"
Nyolctól van óra, déltől meg az ebéd - fél napunk el is ment már.
Egytől is óra, tízig tart az egész - hol marad a szórakozás?
A karvezen hogyha én jövök,
esik az eső és mennydörög.
Az AB karvezen mindig süt a nap.
Az AB karvezen mindig süt a nap.
A kántorképzőn mindig süt a nap!
/Ievan Polka/
Roborom mondom: billeg-ballag, kurrog, kurrog a vén macska.
Roppant bottal koppantottam, ring-reng, cseng-bong, bim-bom-bam;
Villan, lobban, libben, koppan, bimbó, din-don diri dongó;
Tétova lomha szellő jár-kel, izzik a galagonya ruhája!
Á-jáháhhá, minima-minima-minima, blüm, blöm, blem, blám, tág tér vár,
Mély levegő és: máné máné máné máné, mia mia mia mia, máj mély máj;
Pár par per pör, rű ró rá ró, vüji vüji vüji vüji várok rád;
Pattog a rőzse kincsem, rózsám, liliom, liliom rózsaszál!
Áldjad én lelkem a halleluja, bűvös-bájos hárfahang;
Jó itt lenni, csiribiri csiribiri, vuvuzela, nini nani glória;
Mikor Maja néni szépen pillant ránk,
(ettől) felébred majd az alt, s szoprán,
a tenor és a basszus halkan zsong
és a harang is velünk együtt BONNNGG!
/Várj míg felkel majd a nap/
A költözés ideje, a KK kezdte - utána kóruspróba van.
REND-es emberek tapsolnak neked - utána kóruspróba van.
A sportcsarnokban összegyűl a nép, A reflektor vadul szemünkbe ég,
Az énekünket adja a TV... - utána kóruspróba van.
Utána kóruspróba van.
A CD karvezen nem ül mellettem - Zoli, ó mondd merre vagy?
Miért nem látjuk hát, a kórus karnagyát? - Zoli, ó mondd merre vagy?
Sopron sajnos nagyon messze van, a rőzédó már nem szól hangosan,
Haui tanár jön, az nem ugyanolyan... - Zoli, ó mondd merre vagy?
Zoli, ó mondd merre vagy?
Zengjen fel kacaj, Lóri bácsival! - Minden viccemen nevet!
A szoprán altosa, a tenor basszusa - Minden viccemen nevet!
Abszolút meghallja a hangokat, szolmizálva mondja a dalokat,
tisztább lesz, mi a kottában bent van - És ő minden viccemen nevet,
és szolmizálva mondja az éneket:
Dó, egy domb...
/Sweet dreams/
Szárazrizses gombatészta, húslevesbe palacsinta
Fűrészpor és búzadara, brokkoliból májgaluska...
A Diófa étterem nagyon dojcs,
a kiszolgálás olyan, mint tavaly is volt
a pincércsajok újak, a srác is más,
a tempójukban mégsincsen változás.
Felteszik a tűzre a nagy kondért,
forralják benne a furcsa lét,
Lófarok, kígyóláb, macskatalp...
A konyhás meg kavarja azt az.. fúúj!!
/Santa Maria/
Pápa terén a kántorképző újra él,
csak a második emeleten lakik egér.
Sok fiatal harmóniumon zenél,
de a kulcsoknak és beharkáknak lába kél.
Harmónium óra, elmélet és
hangképzés, zenetöri, karvezetés.
A kórus előtt mindenki szolmizál,
De az se baj, hogyha felfedezzük a hangvillát!
Kántor! Képző! x2
Oszlik a kar, az áhitatnak vége van,
csak a Gabriella kérdezi még: "Ádám, hol vagy?"
Előre, fiúk! Útmutatónk a Laki:
Bátorság, kurázsi és "száppört dö vík"
Híves patak, Kriszta vágyódik rá,
Kősziklával Bíró vizsgázó lány.
Hőség van bent, és izzadunk kint,
és a Telemann előtt együnk C vitamint!
Kántor! Képző! x2
/A kicsi, a nagy, az Artúr és az indián/
Amíg mások nyaraltak a bícsen,
én billentyűket gyúrtam egy orgonán.
Alkalmasabb idő erre nem volt ez évben -
ugye tudod, miról beszéltem.
Húsz éves a kántorképző Pápán
ezért újra átírtunk pár dalt.
Te tudod a dallamát, de én a szövegét,
és nem bírjuk a kétvonalas G-t.
(Refr.)
A korálkönyv, a Beharka, s a hangvillám,
ilyen cuccok kellenek a tanórán.
És ha néha-néha egy akkord félremegy,
Barna légyszi, ne légy ideges.
A tanévzárón két órát aludtunk,
jött hozzánk és ment tőlünk a nép.
A tapolcafői templomban is énekeltünk,
s raguleves volt rá az ebéd.
Zongoráztunk a Gárdonyi Zsolttal,
a fá-pentaton hangzat "jajj, de szép"!
A kántuszfirmusz mixtúrában akusztikus nón,
főleg, hogyha tercrokon a bé.
(Refr.)
A korálkönyv, a Beharka, s a hangvillám,
ilyen cuccok kellenek a tanórán.
És ha néha négyre jön az ütem egy,
Anett, Feri, ne légy ideges.
/We are the world/
Itt van a nyár, s Pápára vándorooool-
nak a szépreményű kántorok.
A kolit hamar belakják, az összes kaját felfalják
és a bögréket mindig széthordják.
A paradicsom és a szemünk karikás,
mikor csináljuk a reggeli kaját.
És ha rossz volt az ebéd, és kell még rá pótlás,
egyél kenőmájast, s aranygaluskát (ó,
két karát!)!
A Diófa, s a sarki Ricsi
színvonalban milyen más, bár a távolságuk kicsi.
A finom gombás rizs után mindig jól jött a fagyi,
és a mignont, se tudtuk otthagyni.
A gyakorlónk oly lassan telik
szeretnénk a homokóránk felpörgetni egy kicsit (csak egy kicsit).
És ha nem megy a korál, rögtön elmegy a kedvünk,
és az esélyünk, hogy kántorok legyünk.
/A börtön ablakába/
A koli ablakába reggel nem süt be a nap,
de a Feri bá' kirángat, mielőtt lenne
áhitat.
Kuzsi, Petra, Mariann - a szent háromság él!
Ők lehelnek lelket beléd, ha már nagyon
kilennél.
Ez évben sok új taggal bővült csapatunk,
diákkal és tanárral, kiket felsorolunk:
Visszajött a Barna és vele a Feri,
ki egyből megszerezte a "koleszgóré" cím't.
Az idén jött a Dávid, a hű tanársegéd,
ki Szabó Barna mellett tartja a szolfézst
A C-sek nehezen tanulnak harmónizálást
és a D-sek lassan ott vannak a kántorvizsgánál.
Az Eszter házat épít, de nem mind, ti nemzetek!
Szárnyával véd az Adri, Mariann, ébredj fel!
Vica kísér utadon, hogy sose tévedj el
Fényes napunk, Melinda Viskit iszik Goudim-el.
/Ha itt lennél velem, 2007-es átirat/
/Party rock anthem/
Kánto ROCK! - Yeah! - Woohoo! - Na gyerünk!
Kántorok zúznak az orgonán
Fejből elkántálnak húsz korált
Ki mindet lekottázza, nem kontár,
Kántorképzővel vidám a nyár!
Kántorok zúznak az orgonán
Fejből elkántálnak húsz korált
Ki mindet lekottázza, nem kontár,
ez a kántorképző - Pápa!
Az orgonán magától szól a regál.
A C nem szól a harsonán, ilyen az orgonánk!
Rossz volt az ebéd, vagy kicsike?
Induljunk el hát a Ricsibe!
Belakják Pápát a kántorok!
Kántorvizsgások a kóruson!
Pápán! Pápán! Kántorképző Pápán! (soxor)
A videót sajnos megtépázta a Youtube egy Star Wars zene miatt :(
Sajnos erről az előadásról nincs felvétel.
/Szállj el kismadár/
Pápán áll a bál, a kántor orgonál. Az utca népe intonál.
Játszik terceket, kvártot, kvinteket, szeekundokat, s prímeket.
Az orgonaa nem harsonaa, se nem regál, akkor mégis miért trombitál?
A Bach koráál | is trombitáál – ez a hangszer Csabára vár.
/Száz út vár ránk/
100 hang vár ránk – hangzatok és társaik, azt se tudom, hányadik..
100 hang vár ránk – melyik a legjobb megoldás, a legjobb _ kidolgozás,
ami gisz mollba’ se más.
/Félember/
Nézd már, ezt nem vittem fel, van a szűk szext, ne így oldjad fel
és ha néha oktávpárhuzamot lépsz, jövőre D-be nem nagyon mész…
Megint egy kései ébredés, az óra rég megy már,
Megint fél óra a késés, a tanár kiabál:
„Figyelj rám kisfiam, megmondtam már:
az óra egészkor kezdődik, s 55-kor zár!
Nézd már, ezt nem vittem fel, van a szűk szext, ne így oldjad fel
és ha néha oktávpárhuzamot lépsz, jövőre D-be nem nagyon mész…
/Szeretni valakit valamiért/
Mindenki vár, míg a kezed a hangszerhez ér – Hosszú az út, hogy kántor legyél!
Remegve játszol, tanárod könnyezve néz – Hosszú az út, hogy kántor legyél!
Ezer hangnemben kíséred a korált – Hosszú az út, hogy kántor legyél!
_ Te jó ég! Az orgona nem modulál! – Hosszú az út, hogy kántor legyél!
Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény, csak a szívem szomorú, mert ez nem az a
refrén…
Szeretlek én!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény öreg síp. Annak volt három fia. Egy szép
napon az öreg nem bírta már hangolni őket, ezért hívta legnagyobb fiát.
- Fiam, Szubbasszus, menj el hangszert látni.
A legnagyobb fiú útra kelt.
Ment, mendegélt, amíg a távolban egy ikertornyos templomot nem látott. Ezzel együtt az út
mellett meglátott egy szakállas embert, aki épp rőzsét gyűjtött. Odaért hozzá Szubbasszus.
- Jó napot, öregapám!
- Nem vagyok én öreg, csak beleőszültem a munkába.
- Hát mi a te munkád? – kérdezte a legnagyobb síp.
- Rőzsét gyűjtök egy új síphoz.
- Minek gyűjt kend, ha itt vagyok én, Szubbasszus? Állok szolgálatára.
- Remek, akkor gyere velem. Csabettó mester vagyok.
Így Szubbasszus és Csabettó mester elindultak a két torony felé. Miután odaértek, a mester
beépítette az új sípot. Szubbasszus pedig hamar megtalálta az összhangot többi társával és
örült, mint fagott a talpának.
Egy szép napon az öreg síp hívta középső fiát.
- Palika! Palika!
De Palika nem válaszolt, ezért az az öreg mérgesen ordított utána:
- Princi Pál! Azonnal gyere ide. Ugye nem a korhadt szélládán ülsz megint?!
Principál ajakán hamiskás mosollyal előkerült.
- Szálljál le a magas dóról! – feddte az apja
- Rémeseket beszélsz, apa! Miért piszkálsz megint. Fáj nekem, ha így szólsz hozzám.
- Látom, semmit nem ért a hangolásod. Ti hangoltok le engem. Menj el te is hangszert látni.
A középső fiú útra kelt.
Ment, mendegélt, amíg a távolban egy ikertornyos templomot nem látott. Ezzel együtt az út
melletti MÉH telepen meglátott egy szakállas embert, aki épp egy kályhacsövet húzott maga
után. Odaért hozzá Principál.
- Jó napot, öregapám!
- Nem vagyok én öreg, csak beleőszültem a munkába.
- Hát mi a te munkád? – kérdezte a síp.
- Fémet gyűjtök egy új síphoz, mert a homlokzatból kidőlt egy régi.
- Minek cipeli kend, ha itt vagyok én, Principál? Állok szolgálatára.
- Remek, akkor gyere velem. Csabettó mester vagyok.
Így Principál és Csabettó mester elindultak a két torony felé. Miután odaértek, a mester
beépítette az új sípot. Principál pedig hamar megtalálta az összhangot többi társával és
boldogan trillázott reggeltől estig.
Telt-múlt az idő. Az öreg síp nagyon megöregedett. Már korhadásnak indult. Hívta legkisebb
fiát.
- Édes ffiam, Regál. én már levegőm javát kiffújtam. Fffél - lábbal a sírban vagyok. Te voltál
a kedvenc fiam, ideje, hogy beállj a sorba. Ha már úgyis is tudsz nyelveken, menj el a
Vatikánba a pápai orgonába.
A legkisebb fiú fogta a táskaládáját és elindult Vatikánba.
Ment, mendegélt, amíg a távolban egy ikertornyos templomot nem látott. Ezzel együtt az út
mellett egy szakállas embert látott sírdogálni. Megáll a Regál.
- Jó napot, öregapám!
- Nem vagyok én öreg, csak beleőszültem a sírásba.
- Hát miért sírsz? – kérdezte a síp.
- Mert nem találok megfelelő sípot a pápai orgonámba.
- Ne is keressen kend, itt vagyok én, Regál. Állok szolgálatára.
- Remek, akkor gyere velem. Csabettó mester vagyok.
Így Regál és Csabettó mester elindultak a két torony felé. Miután odaértek, a mester
beépítette az új sípot.
De a Regál nem volt egálban a többiekkel. A mester hiába ütötte, kalapálta, hogy fényesebb
hangja legyen. Mindig beszólt, ezért Csabettó mester csalódottan hátrahagyta az orgonát,
felvette a vándorsípját és elment, hogy új, szebb hangzásba koós-toljon bele.
Csirkék? ...
Hív a Kántorképző végre, Mit régen vártam már!
Jókedvvel és reményekkel felszerelve induljunk el hát!
Barátom lesz végre az orgona, vajon mi vár még rám?
Kántorképző, úgy szeretlek, Te vagy álmom minden éjjel
Pápa vár…
„Leteszed, elteszed. Nem mehetsz el”
Itt a Kántorképző újra, Mi nagyon vártuk már!
Új ötletekkel, tervekkel felkészülve Ismét itt vagyunk hát.
Sok minden változatlan: a hangulat és a nagy kóruspróbák.
(Itt a kántorképző újra) Pápa vár…
Kántor! Kántor! Kántor!
1. Messziről érkezik a sok vándor, várja őket a Hotel Kántor.
Ahol a jóképű
egyházzene | csak arra vár, hogy barátod legyen!
2. Oóóó, honnan is tudhatnád, E káprázatos helyen mennyi csoda várhat rád?
De
ha egyszer átlépsz a bejáratán Az ámulattól eltátod a szád: óóó, mmmm!
3. A kórus fenn hangol a kórusteremben, lent a konyhában teát főznek
A
szomszéd szobákból harmónium szól, És visongó kacagás a Csirkeólból.
4. Oóóó, a hangok mámora, mmmm! Tanulásra ott a mesés éjszaka.
Nem épp egy
luxus álomhotel, de erre a célra éppen megfelel, (megfelel), oh, jee (oh, jee)
Kántor! Kántor! Kántor! (legyél) Kántor!
Óóó, a kottáim szerte-széjjel.
Hangzsiványnak hívják a háta mögött,
az új fiút, ki a szobánkba
költözött
Ha bekapcsolja hangszerét, játszik egy kis örömzenét
sikoltozva
rohanunk szerteszét.
Ő a hangzsivány (zsivány! zsivány!)
Ő a hangzsivány (Hangzsivány!)
Ő a
hangzsivány (zsivány! zsivány!)
Ő a hangzsivány! Ó-ó Mikor
Felbukkant a
billentyűzet mögött,
a tanár rögtön a plafonra költözött (Hangzsivány!,
Ó-ó-ó)
A bal kezével kvinteket kettőzött,
a tanár rögtön a plafonra
költözött!
Az iskolában gitározni járt,
Hírből sem ismerte az orgonát.
Most meg lazán
besétál, eljátssza, hogy orgonál,
De valójában össze-vissza kalimpál!
Ő a hangzsivány (zsivány! zsivány!)
Ő a hangzsivány (Hangzsivány!)
Ő a
hangzsivány (zsivány! zsivány!)
Ő a hangzsivány! Ó-ó Mikor
Felbukkant a
billentyűzet mögött,
a tanár rögtön a plafonra költözött (Hangzsivány!,
Ó-ó-ó)
A bal kezével kvinteket kettőzött,
a tanár rögtön a plafonra
költözött!
Dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó-réé, mi-fá szó-lá-ti-dó-ré-mi-fá : ||.
Abban a hiszemben érkeztem, hogy pár hét alatt kántor leszek.
Ami itt várt rám, nem is sejtettem, köszi, de inkább hazamegyek.
Mert itt tízórás reggeli nincsen, ki korán nem kel, elmulaszt mindent.
De elég nagy fáradtság van bennem, azt gyorsan ki kéne pihennem.
Mert egész nap nónákkal foglalkoztam, és éjjel sokáig fentmaradtam.
A megvilágosodás mégis várat, hogy az elméleten tudjam a választ.
Majd tanulok inkább könnyűzenét, és sohasem látok többé hét bét!
Ré-mi-fá-mi-fá-dó-ti-szóó, fá-mi ré-ti-mi,-mi,-mi-ré-dó : ||.
Egy kottáknak látszó könyvhalomból játszanom kéne, de sok már a jóból
Az időbeosztás nagyon durva: mennem kéne gyakorlóra.
Inkább szaladok egyet a városba, a lelkiállapotom ez átmossa.
Az elméletpélda is annyira fájt, az agyam rögtön rövidre zárt.
Én a szó-t(i)-ré-fát nem is gondolom át, inkább játszok egy új figurát
Mi itt folyik fel nem fogom ésszel, így könnyen vész el a vizsgakényszer.
Majd tanulok inkább könnyűzenét, és sohasem látok többé hét bét!
Ré-mi-fá-mi-fá-dó-ti-szóó, fá-mi ré-ti-mi,-mi,-mi-ré-dó : ||.
Pápa-láz: megkaptam első Beharkám
És érzem én, hogy így lesz belőlem
Kántor!
Egy or-gona kell, barátom minden regiszter
Bárcsak máris lehetnék én is
Kántor!
A tuttit szépen betolom, hogy zengjen az a ház,
És semmi más nem jár a fejemben,
Csak gyakorlás!
Mese nincs, ez a tény, hogy ezen a földtekén
Én leszek a legtechnikásabb
Kántor!
Dabb da-dabb...
A kórusnak szün, az orgona szól, be kéne vezetni mindenhol!
Ra-dabb da-dabb...
Nehéz a vizsga, de a szívem bátor, Hát így lesz belőlem is
egyszer csak...
harmóniumnyűvő!
Sok a szólam, de a hangzatfűzés sokat segít
így már eljátszani egyszerű
Tényleg, most veszem észre, hogy…
…a vége tényleg úgy néz ki, hogy
egy-négy-öt-egy
ez a négy szép hármashangzat,
így már tényleg könnyű
Most ez jó! - Tényleg jó ez a hangzás - Oldod és kész!
Mert értem
már, ezért kidolgozásból
Játszom a hangot.
Jóóól játszom a hangot.
Jóóól játszom a hangot.
Jól!
Veled! - Veled!
Megy ez! - Megy ez!
Játszom a
hangot. Jóóól!
Azért ez furcsa..
Mi?
hogy levezeted
a
szeptimet
erre nem számítottam
Az összhangzattanban oly sok csoda vár
Ultra nápolyi hipermoll terckvárt!
És abszolút semmi hallás
de elmélettudással pompás
eFF - és Béé -
ez - így pont egy kvárt!
Látom már - Látom már merre indul a hang
Ujjam lép és simán
araszoool:
Játszom a hangot. Jóóól!
Játszom a hangot. Jóóól!
Bármilyen
kottából
tudom (tudom) megy ez (megy ez)
Játszom a hangot. Jóóól! (Beki:
JÓÓÓÓL!!!)
Kérdezhetek egy őrültséget? Jó ha ezt így vezetem?
Mondhatok egy ennél is
nagyobbat? Igen!
Az a gond az éneklésnél, (hahh)
Hogy tudás is meg készség.
És arról semmi kétség, (ahhaa)
hogy az enyém tiszta rémség. (jah)
Mind azt mondják, ez a hang tutigáz
ez úgy megaláz, hogy leszek így megasztár?
||:Torkomon nem jön ki egy..
Nem jön ki egyetlen egy..
Torkomon nem jön ki
egy..
Egy normális hang se jön ki :||
Egy normális hang se jön ki x4
Nagy vihart kavart bennem,
hogy jobbnak kéne lennem.
Vajon mit tehettem,
hogy ilyen béna lettem? (ááhh)
Mind azt mondják, ez a hang tutigáz
ez úgy megaláz, hogy leszek így megasztár?
||:Torkomon nem jön ki egy..
Nem jön ki egyetlen egy..
Torkomon nem jön ki
egy..
Egy normális hang se jön ki :||
Egy normális hang se jön ki x4
Egy normális hang se x8
Egy normális hang se jön ki x8
A kántorvizsga a küszöbön áll, kicsit nehéz ez a szív
a kórus a jelem várja,
de a lámpaláz bénít.
A próbán elrontottam, beintésem fáj,
Hazamennék én, feladjam tán?
A hangom épp nem nagyon szép
de talán te segíthetnél.
Hangképzés, szolmizációóóó…
Hát mondd, hogy dóó!!DÓÓ!!
Lehetsz jó, lehetsz jó,
a kórusban csillogó
Lehetsz jó, lehetsz
jó
Akkor te legyél hangadó!
Bár tudnám, azt, hogy mit tehetnék?
Volt már száz kottám
És mindig elrontom
az elejét.
Eddig fura hangok jöttek
a torkom aljáról,
de karnagy, neked
hála
az ének szebben szól.
Nem hittem rég, de látom már,
a kórus most is én rám vár
vezényelni én is
el tudnám,
Úgy áááám!
Avizó, avizó,
csak határozottan jó
Avizó, avizó,
erre énekelni
jó!
Két intés, és kezdünk már
És a hangunk száll!!!
Két karom metronómként int majd minden tá-t.
Szólamoknak hangot adni nem
igényel fél órát.
S ha az éneklésem mellől senki sem fut el
készüljetek kóristák, Mert egy új
világ vár rááám!
Lehetsz jó, lehetsz jó, A kórusban csillogó
Lehetsz jó, lehetsz jó! Kántornak
való!
Nincsen szebb az éneknéééééél
És a hangunk száááááááááll!!!
És többé nem
rontom az elejét!
Ebben az évebn nem volt ki mit tud, sőt, kántorképző sem. Mi ettől függetlenül is csináltunk filmet.
/Pocsolyába léptem/
Orgonára léptem, a harmónium nem menő
Orgonára léptem, a harmónium nem menő
A lábujjrendet nézve elkopik a lakkcipő
Eddig hiába néztem, nem feküdt a Beharka
Eddig hiába néztem, nem feküdt a Beharka
De eldőlt rögtön, hogy ráléptem a pedálra
érdekes számok
ki-mit-tud
átírt dal (legalább 2 verssor)
énekes előadás
fiú csirke
nagyobb videó
kisebb videó
élő előadás (nem ének)
megmozgatott harmónium